2014. január 7., kedd

Adassék




Légyen a magasságnak teteje,
és a mélységnek alja.

Neveztessék ez csúcsnak, melyről két út vezet,
és mindegyike zuhanás.

De maradjék abba a zuhanás a mélységnek aljában,
és adassék meg az esély.

Hogy mehessék előre az ember,
ha nem is föl egészen, de kicsinyt.

Míg érzi, hogy támasza vagyon,
és van fölfelé.

És ha már nincs, akkor jöjjék le
a csúcs hozzá közelébb.


A képről:
A kép a dialízis központban készült sorozatból való. Szenvedés, remény, hit és Gabi, aki magában hordozza ezt az egészet.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Csaba! Gyönyörű vers elgondolkodtató. Megosztottam az egyik oldalon. Remélem nem baj. :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, és persze, hogy nem baj.

    VálaszTörlés