(rossz álom)
Ordít a szél
makacs kígyó veri a fákat
sutban áll a jó király
büntetik a boszorkákat
Ül a félsz a lelkemen
csavarja a kezem hátra
jeges tüske vájja bele
éles körmét tíz bordámba
Csukott szemmel halál-sorsot
minden percre oszt a fagy
mondanék 'állj'-t de számon
nem jön ki hang
Menekvésim apró vadak
hó alatt lapítanak
csőrükben varjak
parazsat hordanak
rájukA képről:
Ez a kép Sándor házánál készült, kívül a falon figyel ez a koponya. El is felejtettem megkérdezni, hogy milyen állaté. Talán egy aliené.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése