Kicsi kőnek fáj a csontja
eltörik a fájdalomba’
símogatom tenyerembe
megúsztatom patakvízbe
szárítgatom lehelletbe
felrepítem levegőbe
Kicsi kőnek sír a szeme
elfogyott a lenni-kedve
megáztatom jókedvembe
dörzsölgetem dünnyögésbe
öltöztetem melegekbe
pólyálgatom szerelembe
Kicsi követ vájja lelke
földre szegzi ólom terhe
enyém lesz ha ideadja
megemelem fuss alóla
messze van a haló óra
árnyékod a sors ne lássa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése