2013. április 7., vasárnap

És ki mondja meg a kutyáknak,
hogy átállították az órákat? 

 



Bizony gyermekem, az úgy van
hogy történéseink peremén
- légy a tányér szélén -
körbe járunk

egy hangra várunk
- bizony, gyermekem -
hogy distinkció legyen
mire való a valóságunk

azaz van-e a van
vagy csak úgy kifundáljuk
- merd ki a levest, gyermekem -
nincs más bizonyságunk

mint az idő, hogy kitaláljuk
mik is azok a változások
- tányéron a maradékok -
látod gyermekem, mivé válunk

azzal, hogy magyarázunk
és itt van ez a kutya is
- ki mondja meg neki
hogy az órákat minden ősszel és tavasszal...



A képről:
 A konyhaablak, szeretek itt fotózni, minden délután itt megy le a nap. Ezeket a maszatokat Benny kutyánk rajzolja az orrával az üvegre, miközben ül a párkányon, és időnként benéz, hogy mi történik odabent. Ez az ő művészete. Hiába, valahol mindenki művész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése