Hidegben fekszem, aszfalton fázok
hogy melegem legyen, a napra várok
Fogom a cuccom, tán ma eladok
kevéske pénzen boldoggá válok
Állok a sarkon, a kezemben rongy
trikónak mondom, százasért fogy
Állok a pultnál, poharat fogok
mereven nézek: legyek a falon
Térden a téren, kezem kulcsolom
volna-e neked, nekem huszasod
Arccal az árokban, várom fölkelek
előtted Isten, hogy ember legyek
Aztán napra-nap, mégis megbukom
földön aludva, nem fog az álom
Iszom, nincs semmi, senki előttem
zuhanok magam, magamat érzem
Elvétettek engem, vissza nem tesznek
markomban
csörög: olcsó voltam nektekA képről:
Ő Gábriel, egy hajléktalan Budapestről. Vagy akárhonnan a világból. Végül is egy hajléktalan nem mondhatja el, hogy hol lakik. Nem lakik sehol. Világpolgárok. A világban mindenütt egyformán megvetik őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése