Vacogós parafráz'
Nekem
a kép: hogy a semmi
ágán
keni koszlott
csőrét
oda a
lét
foszlott puhasága fölötti
odvas
fán
az
ott ülő rézgombszemű
feketetekintetű
madár
Ez
mind, ami jár
a
nincsből, kár
hogy
a
történet itt
nem
áll össze frappáns
koherens
egésszé
részletté
hasad az állítás
a
költő a semmi-
ágú
fa alatt előttem
kiskabátban
rója az utcát
Csak
a seb
ahogy
mondom a verset
vakaródik
el még inkább
varassá
kis testén
s
én
próbálom - akár
a
csillagok körötte
-
nézni, ez a szíve
Attilának
vele
vacogok
A képről:
Egy József Attila parafrázis. Talán ez az egyetlen montázs kép. Őszi fák egy rothadásnak indult cukordinnyével párosítva. Hogy miért pont ezek a nyomott hangulatú versek ihletnek meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése