Snassz
dolog így szólni erről
szabadon,
hogy azt sem tudom
kinek
mondom
s
tényleg-e
Oknyomozás.
Ez jutott eszembe
Vagyis
egyszerűen ember-e
a
költő, miközbe’ épp
írja
azt, amit
Nos,
most látjuk őt, süt a nap
görnyed
a papír fölött, ír, izzad, dúdolgat
(sajna
a szemek és a szavak
takarásban
vannak)
De
gondoljunk bele, teszemazt
ő-e
az, miközbe’ hogy alkot, tépkedi a bajszot
az
orra alatt, meglelni az odavaló
szót,
mint én most
Vagy
csak létbebéklyós álca
izzadni
a nyárba’ - kínos kötelem
a
verejték folt, paca, egérpiszok
a
költészeten
Ám
a versbeírt szó még a testszagot
is - a tévén át - szublimálja
marad
a lényeg: költőnk dúdolgat
a
délutánba’
Légy
száll a papírra
-
az ihlet reáliája - hosszú
árnyékot
vet az utolsó sorra
a
költő föláll
elmegy pisilni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése