Székely-Varga versképek

Elveszék

 

Az én nagy bajomat
hordozom itten
világnak közepérül

világnak szélire

világnak szélirül

világnak közepibe

Az én nagy sebemet

viselem sem fejemen

viselem sem testemen
viselem seholsem

hordozom legbévül

Az én fájásomnak

ideje se nincsen

elemészt reggelben

elemészt estében

Ürességét eszem

ürességét iszom

esmérem színit és visszáját

Megfogom s megfog

eresztém s megfog

Elveszék énbelőlem mindenem

A képről:

Csak egy útszéli, beérett napraforgótábla a reggeli ködben. A kókadt fejű száraz napraforgók szerintem mindenkiben valami mély szomorúságot ébresztenek. Talán mert lehorgasztott fejű emberekre emlékeztetnek. Érdekes, lehet hogy senki sem gondol rá, hogy majd ezt a szotyit köpködi a következő meccsen...