És ki mondja meg a kutyáknak,
hogy átállították az órákat?
hogy átállították az órákat?
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfwvTc2XC3D0YJNqk9YY-vbyMsEABKzlugfgjD2kNxGfg4tDaGaKdC6wu5KEsCJCZGIy_6OnnAE5zYSihyphenhyphenOqpu6qmUddZMf5FfQjTqPy5vmgFNkowWzyTdop9ymrXZQ6IkTnC_rZ3cAY-Q/s640/%C3%89s+ki+mondja+meg+a+kuty%C3%A1knak+2_blog.jpg)
Bizony gyermekem, az úgy van
hogy történéseink peremén
- légy a tányér szélén -
körbe járunk
egy hangra várunk
- bizony, gyermekem -
hogy distinkció legyen
mire való a valóságunk
azaz van-e a van
vagy csak úgy kifundáljuk
- merd ki a levest, gyermekem -
nincs más bizonyságunk
mint az idő, hogy kitaláljuk
mik is azok a változások
- tányéron a maradékok -
látod gyermekem, mivé válunk
azzal, hogy magyarázunk
és itt van ez a kutya is
- ki mondja meg neki
hogy az órákat minden ősszel és tavasszal...
A képről:
A konyhaablak, szeretek itt fotózni, minden délután itt megy le a nap. Ezeket a maszatokat Benny kutyánk rajzolja az orrával az üvegre, miközben ül a párkányon, és időnként benéz, hogy mi történik odabent. Ez az ő művészete. Hiába, valahol mindenki művész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése